Díszmadárbarátok Székesfehérvári Egyesülete (H18)

A Fejér megyei Koronázó város egyetlen díszmadaras tömörülése havonkénti gyűlésekkel, meghívott előadókkal, kirándulásokkal

 

Zöldike a Föld legmagasabb hegyéről

 

Himalayai zöldike

 

 

A valódi pintyfélék közül –őszintén és férfiasan bevallom-, kevés azon fajok száma, melyek úgy, Isten igazából megdobogtatják csöppet sem aprócska szívemet.

Közéjük tartozik a következőkben bemutatásra kerülő, és igencsak egyedi arcmintázattal bíró Ázsiai zöldikefaj is. Meg nem tudom mondani, hogy idehaza láttam e már kiállításokon, külhonban többször sikerült vele „összefutnom”, az azonban őszinte örömmel tölt el, hogy személyesen is ismerhetem azt a három, általam igen nagyra tartott tenyésztőtársamat, akik sikerrel vették ezen pompás rajzolatú madárka tenyésztésének buktatókkal kövezett akadályait. Mi több, egyikük elsőként nevelt a szóban forgó pintyfajtól fiatalokat kis hazánkban. Ezúton is Gratulálok kiemelkedő sikereikhez, s csak remélni tudom, ha a nem is oly távoli jövőben Szépmagam is megkísérlem madarunk tenyésztését, szakmai tanácsaikkal segíteni fogják munkámat.

 

Az úgynevezett sárga, emberek által legsűrűbben lakott kontinensről, azazhogy Ázsiából származó „zöldikefajunkat” elsőként 1831-ben írták le a tudomány számára. Az ott honos rhododendron-, és tűlevelű erdők közönségesnek nevezhető madara ő, mely a tengerszint feletti 1600 és 4400 méter közötti magasságokban érzi igazán otthon, két alfajjal képviseltetve magát. Így előfordul Pakisztánban, Afganisztánban, Nepálban, de természetesen él a nevét viselő Himaláján, Bhutánban, észak-nyugat Indiában is.

A neve pedig nem más, mint:   

 

Himalayai zöldike

(Carduelis spinoides)

 

Két alfaja ismeretes:

Carduelis spinoides spinoides

Carduelis spinoides heinrichi

 

carduelis_spinoides7.jpg

 

 

Meghatározása:

Testhossza 14 cm (5 ½ inch).

A hímek (törzsalak spinoides) szárnya 76-83 mm, míg a tojóké 72-80 mm. Farok tollak hossza a hímek esetében 43-51 mm, ugyanez a tojóknál 46-50 mm, csüd 14-16 mm, csőrhossz szintén 14-16 mm. A hím egyedek mért tömege 18,5-20,5 gramm, a tojók valamivel könnyebbek, tömegük 16-18,5 gramm.

A heinrichi hímek szárnyhossza 72-77 mm, a tojóké 70-74 mm. Tömegük átlagban 15-16 gramm.

 

A hím semmilyen más valódi pintyfélével össze nem téveszthető, jellegzetes arc mintával bír, feketés-olívzöld, a tarkóra is lefutó fejtetővel, fül-fedőtollai és bajuszsávja is hasonló mintázottságot mutat (míg más rokon fajok egyöntetű, sárga színezés nélküli fejjel bírnak), az arc többi része és az egész alsótest (alsó oldal) sárga vagy halványsárga. A hátoldal feketés, sok esetben barnás bemosódással, vagy feketés árnyalatú, kevés olajzölddel, világossárgával árnyalt, farkcsíkja és a felső farok fedőtollai szintén sárgák, de fekete-központú farok-, vagy más néven kormánytollak külső zászlóján is sok sárga színezet díszlik. A szárnyak színe fekete vagy feketés-barna, széles sárga, kettős szárnycsíkkal és sok sárgát mutató, de alapjaiban fekete, feketés-barna elsőrendű evezőkkel. A tojó –a rokon fajokhoz hasonlatos módon- mattabb, tompább olajzöld háttal bír, és halvány foltok, illetve csíkok, sráfok díszítik a test oldalát és a lágyék körüli területet.

 

 

Összetéveszthető fajok:

A feketefejű zöldike, ahol a tartományok átfedik egymást (lásd. pl. Burma) hasonlíthat ugyan a hím himaláyaira, mégis inkább az előző számban bemutatott vietnami zöldike (Carduelis monguilloti) világosabb, fakóbb „kiadásának” hat. A szóban forgó hasonlóság a dolmány és hát feketés-olajzöldjét illetően érzékelhető, a világossárga farkcsík és felső farok-fedőtollak azonban már a spinoides javára billentik a mérleg nyelvét, de különbség mutatkozik a szárny mintázatában, és a test alsó oldala is jóval sárgább, nem oly matt, tompa zöldes, mint azt az ambigua-nál tapasztalhatjuk. A tojó himalayai feje és arca sem fekete, vagy feketés-barna, ellentétben a feketefejű zöldike nőivarú egyedeivel. A fiatalkorúak is hasonlóak az azonos korú feketefejűhöz, de halvány szemöldöksávjuk és a sárga szín a test alsó részén, és ugyanígy a nyak oldalán is kifejezettebb. A tibeti csicsörke (Serinus thibetanus) hasonló, de kisebb, csőre ólomszürke, és szárnyaiból hiányzik a sárga, vagy a zöldes-sárga mintázat.

 

 

Leírása:

Az ivarok különbözőek, a dimorfizmus, vagyis kétalakúság, ha nem is szemet szúró, de mindenesetre jól megfigyelhető.  

 

 

Öreg hím:

Homlokának alsó oldala sárga (de hiányozhat is), fekete foltocskákkal, a homlok közepe és felső része, továbbá a nyak felső része fekete vagy feketés-olajzöld. Maga a nyak halványabb, vagy enyhén sárga vagy sárgás oldalt mutat, amely egy kis gallért képez. A szemöldöksáv, a kantár, a fül-fedőtollak hátulsó része világos vagy mély sárga, kiterjesztve azt az arcra (szem alatti terület) és a bajuszsávra, míg a bajusz alatti sáv vékony, feketés-zöld, a fül-fedőtollak és az arc alsó része feketés-olívzöld (némi eltérés mutatkozhat a két változat esetében a fekete arc és a hosszú szemöldöksáv tekintetében, mely néhány példány esetében halványsárga). Dolmánya, a hát felső része és váll-fedőtollak feketés-zöldek, a hát alsó tájéka fakó sárga, a farkcsík és felső farok-fedőtollak világossárgák. A farok tollak hegyesek, pintyfélékre oly jellemző módon kimetszettek, színük sötét vagy feketés-barna, külső (szélső) tollak világossárga élűek, míg a középső tollak teljesen feketék. Kis-, és közép fedőtollai világossárgák, olíva-barna bázissal, a fekete nagyfedők széles sárga élűek-, és hegyűek, a fiókszárny fekete, sárgás szegéssel, az elsődleges fedőtollak feketék, repülő (evező) tollak nemkülönben feketék, minden elsőrendű és kisebb mértékben a külső másodrendűek sárgák, az elhasználódott tollazat (nyár) a kopást követően fehér tollheggyel bír, másodrendűek szürkés-fehér hegyűekké-, élűekké válnak, a harmadrendűek úgyszintén. A test alsó oldala szinte teljesen világossárga, a mell oldalán és a lágyék felső részén zöld vagy zöldes-sárga (egyes példányoknál a lágyék matt, és tompa zöld, szürkével elegyítve) színezetű. Csőre sokkal karcsúbb, mint az eurázsiai zöldikéé (Carduelis chloris), inkább hegyes, a felső csőrkáva barna vagy barnás-rózsaszín, az alsó halványabb, vagy rózsaszínes, barnás hegyű. Lába rózsaszínes vagy pirosas-barna. Télen csak kis mértékben változik madarunk tollazatának a színe, de általában a nyári sárga területeken tollazata unalmasabb, mattabb,”mosottabb”-ra vált, a farkcsík sárgája zölddel árnyalt lesz, a vedlésben lévő madarak ősszel is mutatják a teljes sárga gallért a tarkó körül és a nyak oldalán, persze valamelyest fakóbb, zöldes beütéssel.

 

 

Öreg tojó:

Általánosságban nagyon hasonlít a hímre, de a fej sötét olajzöld színű, ugyanígy az arc, dolmány és vállfedő tollak is. Az arc, a szárnyak, a farkcsík és a kormánytollak sárgája sokkal halványabb és mattabb, tompább, és a sárga színeződés mértéke a szárny-fedőtollak szélein, a nagy tollakon és a farok tollak területén is szemmel jól megfigyelhetően csökkenést mutat. A dolmány, a hát-és váll-fedők halvány sötét csíkozást tárnak szemünk elé. Az alsó oldal tompább sárga, mint a hímnél, és ott gyakran elmosódás, vagy kis tompa olívaolaj csíkozás vehető észre, kifejezett ez a test oldalán vagy a mell középső területén. A lágyék világosbarna színezetű.

 

 

Fiatal (juvenilis) madár:

A felnőttekkel ellentétben, a juv. madárka tollazatában nincs sötét, olajzöld szín, a fej és a hátoldal halványabb, sötétbarna sráfozással, a tarkó valamelyest halványabb sárgásbarnább, úgyszintén a dolmány és a farkcsík is. A fül-fedőtollak, az arc és a bajusz alatti csík, sáv halvány vagy világos sárgásbarna, vagy homokbarna, a nyak oldala világossárga vagy homok sárga, vékonyan barna csíkos, a szemöldöksáv világosbarna, a fül-fedőtollak szürkével leheletfinoman átitatott homok barnák. A közép fedőtollak feketés-barnák, halványsárga heggyel, a nagyfedőtollak azonosak vagy sárgás-homokszín hegyűek, ugyanígy a kettős szárnycsík is. A repülő tollak (nagytollak) feketés vagy feketés-barnák, végük sárgásbarna, sárga vagy halványsárga bázisúak (nem olyan kiterjedt, mint a felnőtteknél ). A harmadrendűek széle halványszürke. A farok-, vagy más néven kormánytollak, szinte az öregekéhez hasonlatosak, de színük feketés-barna, nem fekete. Az áll és torok sápadt vagy fakó sárga. A mell homokbarnás-sárga árnyalatú, vékony barna csíkokkal, amely a torok oldaláról lefut a hasi, combkörnyéki és a lágyéki részekre. Az alsó farok-fedőtollak sápadt sárgásbarnák, homokszínűek, kevés mogyorószín futtatással. A fiatal vagy első teles hím testének alsó oldalán, és szárnyain több és kifejezettebb, élénkebb sárgát mutat, mint az adult. tojó. Ez a tollazat megmarad az első (következő) nyárig, amikor is (a verébalkatúak között szinte egyedülálló módon), végbe megy a nászruhába történő vedlés.

 

 

Földrajzi változatok:

A heinrichi alfaj általában sötétebb, a hímek fejtetője (korona) és fül-fedőtollai feketék és a bajuszsáv sem sárga és némely esetben az arc alsórésze sem (de továbbra is megőrizték sárga szemöldöksávjukat).

 

 

Cserna Zoltán ifj.

 

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Peter Clement, Alan Harris and John Davis:

FINCHES AND SPARROWS

Helm Identification Guides 1999.

Ezen cikk a Díszmadár Magazin 2011/8. (augusztus) szám, 19-21. oldalán is olvas6ó, színes képekkel gazdagon illusztrálva. 

 

 

Meghallgatás

Olvasás fonetikusan

 

 

Meghallgatás

Olvasás fonetikusan

 

Meghallgatás

Olvasás fonetikusan

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 85
Tegnapi: 90
Heti: 85
Havi: 1 171
Össz.: 146 364

Látogatottság növelés
Oldal: Karcolatok - szakcikkek 2.
Díszmadárbarátok Székesfehérvári Egyesülete (H18) - © 2008 - 2017 - fehervarmadar.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: díszmadár kiállítás székesfehérvár - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »